balett két felvonásban
Zeneszerző: Adolphe Adam, Riederauer Richárd
Társkoreográfus: Czebe Tünde
Rendező-koreográfus: Vincze Balázs
Bemutató: 2009.11. 6.
Konzulens: Hegedűs Sándor
Dramaturg: Böhm György
Díszlet- és jelmeztervező: Túri Erzsébet
Giselle: Nagy Írisz
Albert herceg: Szabó Márton
Albert herceg barátja: Szabó Márton, Pataki Szabolcs, Molnár Zsolt
Mirtha, a villik királynője: Balássy Szilvia
Hilarion: Dóri István
Bertha, Giselle anyja: Uhrik Dóra
Czebe Tünde Dér Dalida Kiss Eszter Kócsy Mónika Ujvári Katalin Harka Máté Kerekes Soma Lőrinc Matola Dávid Tuboly Szilárd
Az előadás időtartama: 1 óra 20 perc (egy szünettel)
„Az 1841-ben bemutatott Giselle talán az egyetlen romantikus balett, amelyet a világ minden jelentős balettszínpadán még ma is játszanak. A balett témája egy német mondából származik: a villik esküvőjük előtt meghalt menyasszonyok, akik nem tudnak megnyugodni, amíg nem táncolják el az el nem táncolt táncaikat. Éjfélkor kikelnek sírjukból és kísértetként lebegnek a holdsütötte völgyekben, útkereszteződéseknél várnak a fiatalemberekre, és jaj annak, akit sikerül táncba csalniuk, azt irgalmatlanul halálra táncoltatják!
Mai szemmel nézve a történetet, akár Stephen King is írhatta volna...
Ennek az a magyarázata, hogy az akkori kor polgársága hasonlóan érzett, mint a mai színházba járó közönség. Az emberek a pénzhajhászás hétköznapjaiból olyasmi után vágyódtak, amit a vallás és a felvilágosodás egyaránt megvetett és elfojtott: a babonák és varázslatok tündérvilágába. „Ami titokzatos és távoli, földöntúli, mindaz intim és termékeny viszonyba került a balettel” – mondta Théophile Gautier. Az ég, föld, tűz, víz titokzatos lényei, a földalatti gnómok, koboldok, levegő-tündérek, lidércek, tüzes szalamandrák, folyók sellői, a sötétség gonosz boszorkányai, denevérszárnyú varázslói, démonjai, akik csak éjszaka, vagy a holtországbéli holdszférában élnek és végzetes lidércfényükkel csalogatják az embert, mind megelevenítésre vártak és várnak a balettszínpadon.
A Giselle a pécsi balettszínpadon természetesen a huszonegyedik század emberét fogja megszólítani. Adam zenéje a mai hangzásvilág követelményeinek megfelelően fog megszólalni Riederauer Richárd átiratában. És a történet a mai kor emberéhez kerül majd közel, aki szintén valami másra vágyik a színházban a pénzhajhászás hétköznapjaiból.”
Böhm György dramaturg
Közreműködnek a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Táncművészeti Tagozatának növendékei
2009. 11. 6. | 19:00